Ma délelőtt egy élelmiszer áruház önkiszolgáló kasszáinál álltunk sorban – mindössze két termékért ugrottam be, gyors vásárlásra számítva. A hat kasszából három működött, a másik három pirosan villogott, mindegyikben egy-egy beragadt termék, amit a vevő nem tudott beazonosítani vagy beütni, ezért inkább otthagyta. Személyzet sehol, pedig ekkora boltban általában van dedikált kolléga az önkiszolgáló kasszákhoz. Az egyik kasszánál már készülődött a vevő, mi középen tébláboltunk, amikor végre megjelent az eladó, és nekiállt az egyik kassza „megjavításának”. Ránk nézett: „Beütöttem a terméket, folytathatja a fizetést!” – mondta.
„Az nem a mi termékünk” – válaszoltam. Nagy szemekkel nézett vissza: „Akkor miért hívtak?” – kérdezte. Kis csönd után, a mögöttem sorban állókra mutatva, csak annyit mondtam: „Szeretnénk fizetni. A hatból csak három kassza működik, pedig a másik háromra is lenne igény…”
Ez a hétköznapi szituáció tökéletes példája annak, amit Hankiss Elemér társadalmi csapdának nevezett.
Mi az a társadalmi csapda?
Hankiss Elemér szerint a társadalmi csapda olyan hibás, a társadalom ellenőrzése alól már kicsúszott automatizmus, amely egy adott társadalmi dilemma rossz, szűken önérdekű megoldásának következtében alakul ki, és végül a döntéshozók szándékával ellentétes eredményre vezet: ahelyett, hogy a megszerezni kívánt javakhoz hozzájuttatná az embereket, megfosztja őket e javaktól, vagy legalábbis megnehezíti, lehetetlenné teszi azok megszerzését. A társadalmi csapda tehát nem egyszerűen egyéni hiba, hanem rendszerszintű probléma, amelyben az egyéni érdekek rövid távú követése hosszú távon kollektív veszteséghez vezet.
Az önkiszolgáló kassza, mint társadalmi csapda
A kasszáknál kialakult helyzetben minden szereplő racionálisan, a maga szempontjából helyesen cselekedett:
- A vevő, aki nem találta a termék cikkszámát, inkább otthagyta, hogy ne tartsa fel a sort.
- Az eladó, aki csak akkor avatkozik be, ha konkrétan hívják, mert így kevesebb konfliktusa vagy plusz feladata lesz.
- Én, aki jeleztem a problémát, mert szerettem volna gyorsabban haladni.
Mégis, az eredmény: a kasszák fele nem működik, a sor lassan halad, mindenki frusztrált – vagyis mindenki veszít. Ez pontosan az a helyzet, amit Hankiss társadalmi csapdának nevez: az egyéni rövid távú döntések (nem bajlódok a termékkel, nem szólok, csak ha muszáj) hosszú távon mindenki számára rosszabb helyzetet teremtenek.
Miért alakulnak ki ezek a csapdák?
Hankiss szerint a társadalmi csapdák mögött gyakran a „külső kontrollos” attitűd áll: az emberek hajlamosak a problémák megoldását másoktól, a rendszertől, a „felelősöktől” várni, miközben saját beavatkozásukat feleslegesnek vagy kockázatosnak érzik. Ez a hozzáállás önmagát erősíti: minél kevésbé vállalunk felelősséget, annál inkább megerősödik a passzivitás, és annál inkább beragad a rendszer.
A társadalmi csapdák klasszikus példája a „hiányzó hős” jelenség: amikor mindenki arra vár, hogy majd valaki más megoldja a problémát (mint a matrac az úton példája: mindenki vár, hogy valaki félrerakja, de senki sem teszi meg, így mindenki késik). Az önkiszolgáló kasszáknál is ez történik: mindenki vár, hogy majd a személyzet vagy egy másik vevő megoldja, de senki sem lép, így a helyzet csak romlik.
Hogyan lehetne kitörni a csapdából?
A társadalmi csapdákból való kitöréshez Hankiss szerint szemléletváltásra van szükség: az egyéni felelősség és a közös érdek felismerésére. Ez jelentheti azt, hogy
- a vásárlók nem hagyják ott a beragadt terméket, hanem segítséget kérnek,
- a személyzet proaktívan figyeli a kasszákat, és nem csak akkor lép, ha konkrétan hívják,
- a rendszer (áruház) ösztönzi a gyors hibajavítást, akár technológiai, akár szervezeti oldalról.
A társadalmi csapdákból való kilépés tehát nemcsak szabályok vagy utasítások kérdése, hanem kultúra- és attitűdváltás is: annak felismerése, hogy a közös jólét csak közös felelősségvállalással érhető el.
Miért fontos erről beszélni?
A társadalmi csapdák nemcsak a kasszáknál jelennek meg, hanem a társadalom számos területén: a közlekedéstől a környezetvédelemig, a munkahelyi együttműködéstől a politikai részvételig. Hankiss Elemér elmélete segít megérteni, hogy a rendszerszintű problémák mögött gyakran az egyéni döntések és attitűdök összegződése áll, és hogy a változás kulcsa is az egyéni és közösségi felelősségvállalásban rejlik.
Legközelebb, amikor egy pirosan villogó kasszánál állsz, gondolj arra: lehet, hogy épp egy társadalmi csapda részese vagy – de az is lehet, hogy te lehetsz az, aki segít kitörni belőle.
#Proaktivitas #RajtadMúlik
